Érdekes temető található a kietlen Takla_Makán sivatagban, a kiszáradt Peacock folyócska medre mellett. Körülbelül négyezer éves.
 
A lelőhelyet 1934-ben fedezte fel a svéd régész, Folke Bergman, majd több mint hat évtizedre elfelejtődött. Egy kínai régészcsoport kutatta fel és kezdte meg a feltárásokat 2003-tól. Eddig 200, evezőlapátra emlékeztető, több méter magas faoszlopot találtak. Némelyiket fekete-vörös színekkel díszítettek. Mindegyik faoszlop lábánál – noha a világ egyik legnagyobb kiterjedésű sivatagában állnak – egy lefelé fordított, állati bőrrel bevont csónak feküdt a homokban.
 
A csónakok alatt egy-egy mumifikálódott halottat találtak. A száraz éghajlat szinte tökéletesen konzerválta a testüket, de még halotti ruhájuk – bő színes gyapjúköpeny, nemezsapka, a férfiakon gyapjú ágyékkötő, a nőkön gyapjúszálakból fűzött szoknyácska, lábukon bőrcsizma – is szinte ép állapotban maradt meg. Mindegyik halott mellé helyeztek túlvilági életükre szánt különböző javakat, csodálatosan fonott kosárkákat, gondosan faragott maszkot, és a termékenységet serkentő gyógynövényeket.
 
A nők testére vagy szorosan melléjük egy vagy több, életnagyságú, fából készített falloszt tettek. Ezek után a kutatók újra megvizsgálták a fa síroszlopokat. Kiderült, hogy a halott nők sírja fölé falloszra emlékeztető, míg a férfiak fölé női nemi szervre emlékeztető alakban végződő oszlopot állítottak.
 
A temetés elsődlegesen vallási szertartás volt.Vallásuk értelmében tehát az itteni emberek a másik nem tagjait mindenekelőtt szexuális partnernek tekintették.